Fejes Pál
„…és még
mindig a homo sapiens sapiens őstörténelme (új magyar és angol nyelvű
fejeztekben
„…and
this book deals further on the prehistory of homo sapiens” (in well-worded
Hungarian and English chapters)
A Szerzőnek ez az
negyedik könyve, amelyben „átírja” a homo sapiens sapiens őstörténelmét.
1.) Az első és egyben a
legfontosabb felismerése az volt, hogy a Biblia 41, Káinnal és
Ábellel foglalkozó fejezete „pontatlanul” adja vissza a köztük kialakult
konfliktust. Az Úrnak bemutatott áldozat
kedvezőtlen fogadtatása után (a Biblia szerint) „Káin rátámadt testvérére,
Ábelre és agyonütötte”. Nem ütötte agyon, hanem Észak-Indiában, a DEL.HI-től
kb. 80-100 km-re északi irányban elterülő, ingoványos, nádasokkal borított
„hó-hont” téli időben felgyújtotta. Kb. 40 000 ember „elevenen” a tűz
áldozatává vált! Az életben maradottak menekültek, amerre csak láttak. Ez volt
az EESSA-exodus. (Ennek nem csak
történelmi, hanem vallási következményei is lettek. A történelmi idő kb.
i. e. 44 600.) Az EESSA-exodus menekültjei szétszóródtak a Föld akkor lakható területein és ami a
legfontosabb: elérték, hogy kb. 8000 évig megszabadultak ellenségüktől. (Ez
volt az „igazi” arany-kor”!)
2.) Kb. 4600 év
elteltével „Egyiptom” hadura, DJOSSEER peeró,
a „ SSEEZAM” nevű katonai vállalkozással felszabadította a „hó-hont”.
Szerte a világban megalitikus építkezések
kezdődtek ennek az eseménynek a megörökítésére. (Az angliai „STONE.HENGE” is
ekkor készült!)
3.) Az 5 kontinensen az
EESSA menekültjei által elfoglalt területek etnikai homogenitását azonban két
világkatasztrófa [valószínűleg meteorit-becsapódások voltak, i. e. 32 000 és 8000 körül] megzavarta: az
Észak-Indiából elzavart HU.TU bitorlók Pakisztán és Afganisztán területéről
(ahol hegyi pásztorkodással foglalkoztak és így megúszták a hatalmas
tenger-árakat), „visszatértek”.
4.) Az észak-indiai
ősmagyar nép neve: EEM.HUL ( = „SZÉKELY / MAG”. Később a „MAG” MAGAR-ra
bővült.) A nyelv, melyet beszéltek, ősi szanszkrit nyelv. (Az akkori szógyökök kb. 60 %-a megtalálható
a mai magyar nyelvben is.) A nép írástudó tagjai még az őshazában
kifejlesztettek egy (a szerző által North Indian Linear Writing-nak, röviden:
NILW, vagy NIL-írásnak nevezett) meglehetősen bonyolult, ugyanakkor csak
korlátozott kifejezést biztosító írás-féleséget, melynek fejlesztése (OGAM,
1.-típusú ékírás, krétai lineáris A és B stb.) kb. 40 000 évig tartott.
A szerző ebben a
könyvében 16 új fejezetben folytatja a magyar őstörténelem feltárását. A 16
fejezetből 6 angol nyelven íródott, ami érdekesebbé (és nyelvi szempontból is)
a fiatalok számára hasznossá teszi a
könyv olvasását.