... és még mindig a homo sapiens sapiens őstörténelme - Heraldika

A Szerzőnek ez az negyedik könyve, amelyben „átírja” a homo sapiens sapiens őstörténelmét.

1.) Az első és egyben a legfontosabb felismerése az volt, hogy a Biblia 4¹, Káinnal és Ábellel foglalkozó fejezete „pontatlanul” adja vissza a köztük kialakult konfliktust. Az Úrnak bemutatott áldozat kedvezőtlen fogadtatása után (a Biblia szerint) „Káin rátá­madt testvérére, Ábelre és agyonütötte”. Nem ütötte agyon, hanem Észak-Indiában, a DEL.HI-től kb. 80-100 km-re északi irányban elterülő, ingoványos, nádasokkal borított „hó-hont” téli időben felgyújtotta. Kb. 40 000 ember „elevenen” a tűz áldozatává vált! Az életben maradottak menekültek, amerre csak láttak. Ez volt az EESSA-exodus. (Ennek  nem csak történelmi, hanem vallási következményei is lettek. A történelmi idő kb. i. e. 44 600.) Az EESSA-exodus menekültjei  szétszóródtak a Föld akkor lakható területein és ami a legfontosabb: elérték, hogy kb. 8000 évig megszabadultak ellensé­güktől. (Ez volt az „igazi” arany-kor”!)

2.) Kb. 4600 év elteltével „Egyiptom” hadura, DJOSSEER peeró,  a „ SSEEZAM” nevű katonai vállalkozással felszabadította a „hó-hont”. Szerte a világban megalitikus építke­zések kezdődtek ennek az eseménynek a megörökítésére. (Az angliai „STONE.HENGE” is ekkor készült!)

3.) Az 5 kontinensen az EESSA menekültjei által elfoglalt területek etnikai homoge­nitását azonban két világkatasztrófa [valószínűleg meteorit-becsapódások voltak, i. e. 32 000 és 8000 körül] megzavarta: az Észak-Indiából elzavart HU.TU bitorlók Pakisztán és Afganisztán területéről (ahol hegyi pásztorkodással foglalkoztak és így megúszták a hatalmas tenger-árakat), „visszatértek”.

4.) Az észak-indiai ősmagyar nép neve: EEM.HUL ( = „SZÉKELY / MAG”. Később a „MAG” MAGAR-ra bővült.) A nyelv, melyet beszéltek, ősi szanszkrit nyelv.  (Az akkori szógyökök kb. 60 %-a megtalálható a mai magyar nyelvben is.) A nép írástudó tagjai még az őshazában kifejlesztettek egy (a szerző által North Indian Linear Writing-nak, röviden: NILW, vagy NIL-írásnak nevezett) meglehetősen bonyolult, ugyanakkor csak korlátozott kifejezést biztosító írás-féleséget, melynek fejlesztése (OGAM, 1.-típusú ékírás, krétai lineáris A és B stb.) kb. 40 000 évig tartott.

A szerző ebben a könyvében 16 új fejezetben folytatja a magyar őstörténelem feltárását. A 16 fejezetből 6 angol nyelven íródott, ami érdekesebbé (és nyelvi szempontból is) a fiatalok számára  hasznossá teszi a könyv olvasását.