A kamarási tisztség udvari méltóság volt, tagja a belső udvartartásnak, amely rangot a király adományozta nemesi származású férfiaknak. A munkában érintett korszakban a tisztséggel különös feladatok – alkalmi udvari szolgálaton kívül – nem jártak, jelentősége abban állt, hogy elnyerése mintegy megpecsételte a birodalmi nemesi vezető réteghez tartozás tényét. Az adományozás előfeltétele a nemesi „őspróba” sikeres letétele volt. Magyarországon itt is érvényesült az „una eademque nobilitas” elve, azaz nem tettek különbséget nemesi és főnemesi leszármazás között. Az ősfák közérdekű jelentősége abban áll, hogy keresztmetszetét adják az ország vezető társadalmának. Ismertetésük történelmi és szociológiai feladatot is ellát, nyersanyagot nyújt a történészek és társadalomkutatók számára. A munkánkhoz hasonló jellegű átfogó genealógiai mű eddig nem készült. A rendelkezésre álló forrásanyag pedig egyre fogy. A magyar származású kamarások nagyobb számú kinevezése, amelyben már köznemesi származásúak is előfordultak, Mária Terézia királynő uralkodásával kezdődött. Így az 1740-es évet vették a szerzők kezdetnek és IV. Károly király lemondásával, vagyis az 1918. évvel zárták le. E közel 180 év alatt több mint 1500 magyar személy nyerte el a kamarási méltóságot.

Kevesebb...