Hungária Bertájának (említik még Nagylábú Bertának, Pannonia Bertájának) élettörténetét 1270-ben véletlenül találta meg egy korában nagy tiszteletnek örvendő Adenes li Rois nevű belga regős. Életművét azért értékelte kora, majd az utókor is nagyra, mivel az akkor általában csak szóban terjedő regéket ő le is írta, ami korában igen ritka jelenségnek számított. Ezen írásai fenn is maradtak az utókor számára, műfajukat tekintve a hősköltemény és szerelmi költészet közötti helyet foglalják el, s legtöbbjét Charlemagne korával azonosítják Ezen rege különböző címek alatt jelent meg a világirodalomban. Goodrich írásában Hungária Bertájának nevezi jelen írás főhősét. Vászon Sándor, e könyv gondozójának érdeme, hogy nemcsak több nyelvből vett Berta szöveget fordíttatott magyarra, de ezek között a fenti ősszöveg is szerepel. Ezen idegen szövegek valamennyije ragaszkodik e rege főhősének magyarországi kapcsolataihoz, sőt, Charlemagne, Nagy Károly édesanyjaként is említik. E gondolat viszont a Kárpát medencei avar korszakba helyez bennünket, amelyről iskoláinkban ismét a kevésnél is kevesebb szó esett, így elkerülhetővé vált Kárpát medencei őshonosságunkkal való szembenézés. A rege Bertával kapcsolatban a nyugaton ismeretlen gyengéd szellemiséget is hangsúlyozza, ahol csodálat tárgya Bertának a szülei neveléséből eredő jósága, kedvessége, szelídsége, akik ezek fontosságára tanították, s mindenek felett a jó anyaságra.

Kevesebb...