Bihari Csillát 2007-ben ismertem meg. Akkor, hosszas apai biztatásra, egy kamaszodó kislány mutatta meg szégyenlősen műveit „az író bácsinak”. A várt együgyű sorok helyett egy szárnyát bontogató költőpalánta versikéi pirítottak rá előítéleteimre. „Ezt nehogy abbahagyd!” – biztattam. Két évvel később már én kértem el írásait, majd látványos fejlődését látva meghívtam a 7torony.hu irodalmi portálra, hogy ott versszerkesztők egyengethessék útját. Azóta művei olyan rangos folyóiratokban jelentek meg, mint a Helikon, Székelyföld, és pályája felfelé ívelését a „Kortárs hangon” különdíja is fémjelzi.

Kevesebb...