Gaál Mózes életútját nem kísérte szülői szem, őt korai árvaság sújtotta, amely egész életére kihatott, de a nehéz sors megsokszorozta erejét, fokozta szorgalmát, erősítette buzgalmát. Édesapja, baróti gazdaember, korán meghalt, hat, más források szerint hét vagy nyolc árvát hagyva özvegyére. A családi tragédiára Gaál Mózes több munkájában emlékezett vissza, legszebben Az édes anyaföld bevezető soraiban: „E könyvnek az írója egy kis székely faluban született. Apja kicsi gazda volt, akinek sok volt a gyermeke és kevés a földje. Sok rendbéli nyomorúságok megtörték az apát, korán meghalt, s hét árvával maradt hátra a felesége. A földnek a száma nem vala annyi, mint a gyermekeké. Aminthogy az ilyesmi nem is tartozik a ritkaságok közé. Az özvegy legény-fiai évről-évre művelték a kicsi földeket, s a házhoz kitelt a kenyér. A legkisebb fiú  e történetnek írója  elkerült egy árvaházba, ahol jóságos szeretettel emberré nevelték.” Olyan ez az indítás, mint a népmesék bevezető formulája: annyi a gyerek, mint a rosta lika, szegények, mint a templom egere, de a legkisebbik fiú elindul szerencsét próbálni.

Kevesebb...