Comenius újrafelfedezése című könyv a 350 évvel ezelőtt elhunyt filozófus, reformátor és a nemzetek tanítója emlékének van szentelve. Annak ellenére, hogy a könyv megfelel tudományosság követelményeinek, népszerű stílusban van megírva, hogy a laikus közönség elvárásait is teljesítse. A könyv címe arra utal, hogy néha megfeledkezünk erről a nagy gondolkodóról és azért időről időre újra fel kell őt fedezni. A könyv szerzője szubjektív önvallomással kezdi: Comeniusszal még a volt Csehszlovákiában ismerkedett meg, amikor is mint kisiskolás belemélyedt az arcmásába, amely az iskola osztályának a falán függött. De csak most, sok évtized múltán, és az életútja hosszú kutatása után, határozott hogy önálló könyvet ír róla. A könyv tartalma négy részre van tagolva. Az említett szubjektív önvallomás után az életrajzi rész következik, amely életútjának legfontosabb szakaszait eleveníti fel, születésétől kezdve, tanulmányain és számkivetettsége alatti ténykedésén keresztül egészen a haláláig. Mivel ez a rész tömérdek adathalmazt tartalmaz, az olvasó részletes információt kap a tudományos és pedagógiai tevékenységéről Európa egyes országaiban, amelyekben annak idején mozgott. A további rész próbálkozás a filozófiai nézeteinek szintézisére. Ez a rész főleg amiatt fontos, hogy Comenius filozófiai rendszerének a múltban kevesebb figyelmet szenteltek. Annak ellenére, hogy nem írt egyetlen egy nagyobb munkát sem, amelynek a címében ott lenne a filozófia szó, a könyvnek ez a része a főbb filozófiai gondolatainak összefoglalója. A filozófusokkal szembeni kritikai állásfoglalás mellett, az olvasó megismerkedhet az eszmei gazdagságával az ismeretelmélet, a vallásfilozófia, társadalomfilozófia, a háború, béke és politika, ugyanúgy mint a nevelés és művelődés filozófiai kérdéseivel. Az utolsó rész az „Appendix“ címet kapta, mivel olyan kérdéseket taglal, amelyek látszatra ugyan kiválnak a könyv fő keretéből, azonban alkotásának szerves részét képezik. Annak ellenére, hogy a szociológia mint tudomány majdnem kétszáz évvel később született, Comenius szociológiai precizitással elemezte az akkori magyar nemzet erényeit és hiányait és egyben adalékként szolgál a magyarság sérült lelki alkatának jellemzéséhez. Egy beadvány tartalmáról van szó, amelyet II. Rákóczi György erdélyi fejedelemnek írt „Gentis felicitas“, a Nemzet boldogsága címmel. A könyv szerzője rövid, de kritikus tanulmánnyal kezdi, amely egyfelől pontosítja az eredeti latin iromány eddigi fordításait. Egyben elemzi létrejöttének okait és körülményeit és amellett értelmezi és magyarázza az egyes cikkelyeit. A tanulmányhoz kapcsolódik az említett beadvány latin szövege és a magyar nyelvű felülvizsgált fordítása. Főleg a fiatalabb olvasók számára, akik nem rendelkeznek enciklopedikus ismeretekkel, vannak szánva a gazdag megjegyjések az egyes oldalakon, amelyek közelebb hozzák az adott történelmi kort, amelyben ez a nagy gondolkodó élt és a körülményeket, amelyek között létrehozta az alkotását. Hasonló céllal van írva az ún. módszertani útmutatás a könyv olvasásához, hogy az olvasó ezt a bonyolult témát nehézségek nélkül és egyben önmegnyugtatással értse meg. (Heraldika Kiadó)

Kevesebb...