Linder Béla egykori magyar hadügyminiszter 1918. október 31. és november 9. között töltötte be e tisztséget. Szerepéről, annak jelentőségéről évszázada folyik a vita. Nem tisztem a vitában dönteni, de reményeim szerint a könyv végére az Olvasó előtt sem lesz kétséges, hogy Linder ezredes nem statiszta és nem mellékszereplő volt – igaz, nem nevezhetjük főszereplőnek sem. Ha mindenképpen a színházak világából akarjuk kölcsönözni a szerepét markánsan és valósághűen jellemző kifejezést, némi keresgélés után megtaláljuk a legmegfelelőbbet. Linder Béla kulcsszereplő volt. Kilenc napig. Ez alatt a kilenc nap alatt szétoszlatta a majdnem másfél milliós magyar haderőt, és megkezdte azoknak a magyar területeknek a kiürítését, amelyek aztán Trianonban az utódállamoknak jutottak. Ne áltassuk magunkat: e korszak mindmáig rányomja bélyegét életünkre, helyzetünkre, környezetünkre. Amikor vizsgálódásaimat elkezdtem, megfogadtam, hogy teljes tárgyilagossággal és elfogulatlansággal közelítek a témához; íróként és jogászként is így tartottam tisztességesnek. A készülő könyvnek még címet sem adtam. Csakhogy hamar, nagyon hamar egyértelművé vált, hogy nem találhatok beszédesebbet, mint a Júdás ezredest.

Kevesebb...