A marosújvári születésű id. Kováts István a „boldog békeidők” polgári világának fotográfusaként, a székelyudvarhelyi 82. császári és királyi gyalogezred katonájaként került ki a Nagy Háború harctereire. Az 1883-ban, nagyszebeni állomáshellyel és székelyudvarhelyi hadkiegészítési körzettel alapí...
Bővebben...
A marosújvári születésű id. Kováts István a „boldog békeidők” polgári világának fotográfusaként, a székelyudvarhelyi 82. császári és királyi gyalogezred katonájaként került ki a Nagy Háború harctereire. Az 1883-ban, nagyszebeni állomáshellyel és székelyudvarhelyi hadkiegészítési körzettel alapított ezred végigharcolta az első világháború három frontját is. Az ezredbe udvarhelyi és csíki fiatalokat soroztak be. Az egyik zászlóalj mindig Székelyudvarhelyen állomásozott, ezért a város lakossága „házi ezredének” nevezte. A másik három zászlóaljat a háború kitörése Bécsben találta. A három székely gyalogezred közül a legmagyarabbnak tekintették a 82-est, és a székely jelzővel illették. Az alakulat 1914. augusztus 26-án az orosz fronton, a 2. osztrák-magyar hadsereg részeként, a galíciai Dunajownál esett át a tűzkeresztségen. Ezután a térségben harcoltak egészen 1916 augusztusáig, a románok erdélyi betöréséig. Részesei voltak a gorlicei áttörésnek, az egyik legemlékezetesebb osztrák-magyar hadi sikernek, amelynek következtében sikerült megállítani az orosz előrenyomulást.