Nyolcvan esztendeje már annak, hogy a magyar királyi 2. honvéd hadsereg a doni hadműveleti területre vonult, majd az 1943. január 12-i áttörés után élet-halál harcot vívott a szovjet erőkkel és a borzalmas hideggel. Az 1945 utáni évtizedekben azt sulykolták, hogy a hadsereget meghalni küldték ki, gyengén volt felszerelve és a vezetőik veszni hagyták a rábízott embereket. Ez a kötet nem azért született, hogy ítéletet alkosson a korszak politikai és katonai vezetésének tevékenységéről vagy a körülményeket elemezve megvédje őket. Azért íródott, hogy bemutassa azt a katonai helytállást, amit a magyar katona a legnehezebb viszonyok között is teljesített, sokszor az élete árán. Levéltári dokumentumok és hiteles visszaemlékezések sora bizonyítja azokat a fegyvertényeket, haditetteket, amelyeket a hídfőharcok vagy a szovjet áttörés utáni halogató harcokban hajtottak végre katonáink. A kalendáriumban szereplő történetek sora csupán egy merítés, ennél jóval több a nevesített vagy névtelen doni hős, de arra elegendő, hogy képet kapjunk arról mit is jelentett a magyar kollektív tudatban azóta is élő fogalom: Don-kanyar.

Kevesebb...